Régen volt ilyen fantasztikusan jól sikerült napban részünk;
Az éjszaka hóágyúzott stuhleck-i pályákat reggelre simára ratrakolták, így csak elvétve találkozhattunk buckákkal.
A pályák melletti területek csekélyebb hórétege ellenére a mesés táj és a hatalmas hegyek látványa ugyanúgy kápráztatták szemünket,a térség gyógyító levegője pedig a szokásos felfrissülést jelentette számunkra, csakúgy, mint általában, amikor ott tartózkodunk.
Az egyenletes lejtőn való siklás élményét tovább fokozta a pályán tapasztalható csekély forgalom, lévén, hogy
ezen a napon sokan inkább otthon maradtak, mondván: "ilyenkor úgysem lehet normálisan síelni"
Így aztán szinte magunkénak érezhettük az egész pályarendszert, ráadásul a sílifteknél sem kellett egy percet sem várnunk, hogy
beülhessünk a felvonóba. Még enni-inni sem álltunk meg, annyira élveztük ezt a kivételes napot.
Míg mások otthon keseregtek a "hóhiány miatt", addig mi önfeledten siklottunk a lejtőkön,pályazárásig, kihasználva az utolsó pillanatot is.
A nap végén felemelő érzéssel figyelhettük túratársaink arcán az elégedettséget. Mindenki remekül érezte magát és nagyon örült, hogy velünk tartott.
