Reggel 9.00-kor rajtolt a kerékpárosok 56,8 km-es hosszútáv versenye, ahol a Rokon Baráti kör 6 fővel képviseltette magát. Udvariasan a hátsó sorokból kezdtük a versenyt, gondoltuk messze még a vége, hadd rohanjon, aki gyorsan el akar fáradni. A kijelölt terepszakasz első része mindjárt elég göröngyösre sikeredett, szerintem mindannyiunk fejében átvillant: ”István, már megint hová hoztál bennünket?”
Következett egy kb. 25 km-es aszfalt útszakasz, néhol méteres úthibákkal és mély kátyúkkal. És ami ezután várt ránk; a szürkemarha gulyák és mangalicakondák által letaposott, vagy éppen munkagépek lánctalpai okozta rendkívül egyenetlen talaj, amelynek leküzdése a tapasztalt hegyikerékpáros versenyzőket is alaposan próbára tette. Csattogott a teleszkópunk a rendkívül rázós terepen. Húú, de jól jött volna itt egy visszafelé is rezgéscsillapítós első teleszkóp villa! (Találkoztunk egy hölggyel, aki viszont merev villával teljesítette a rövid távot, de megfogadta, hogy másnap vásárol egy teleszkópot a kerékpárjába.) Zsibbadó kézfejjel és hasogató hátsó résszel csak tekertünk és tekertünk. Nem adjuk fel! Ha bele is halunk, de nem adjuk fel! A küzdeni tudás és a kitartás igazi próbatétele volt a Hortobágy árnyékmentes, hosszú egyenes szakaszait róni. 11.00 óra körül a hőmérséklet már a 35 C fokot közelítette, a talaj csak nem akart kisimulni, még 10 km volt hátra. Ráadásul Szabó Laci is eltűnt, ő is a kiugrók között volt az elején. Vajon utolérjük-e még Őt? Lehet-e ilyenkor még elviselhetetlenebb helyzetbe kerülni? Naná, hogy lehet! A Nap Hőse címére nagy eséllyel pályázó Kazár Gabi nyerge nem bírta a kemény megrázkódtatást, és fogta magát, letört. Innentől a mi Gáborunk álló helyzetben, két karján támaszkodva, a sérült ülést jobb kezében tartva, mint egy bajbajutott bajtársát a harcmezőről magával vonszolva tette meg a hátralévő több mint egy órát!!! Fantasztikus helytállás volt ez! „Délibáb, vagy az már tényleg a versenyközpont lenne? Márk, ne menj már olyan gyorsan, alig bírom!”
És vége. Megcsináltuk! A célban a verseny hangja, Péter Attila már 37 C fokos melegben üdvözölte a kerékpárosokat. Kellett egy pár perc, hogy magunkhoz térjünk és eljussunk az étkező sátorhoz, ahol slambuc, gulyásleves, és egyéb pusztai finomságok vártak ránk. Jót lakmároztunk, és csodálva néztük végig a világhírű hortobágyi pusztaötös lovak szélvészgyors bemutatóját, hátukon Olajos Sándor csikóssal. Húzódoztunk az árnyékba, mert a hőmérő higanyszála a 38-at kopogtatta. Eljött a 15.00 óra, a 21 km-es terepfutás rajtja. Itt a győztes (Beda Szabolcs) nem kívánt sokáig a napon tartózkodni, mert 1 óra 17 perc alatt lezavarta a 21 km-t.(Huhh)
Kiváló sportnapon vettünk részt, lelkileg megerősödve, maradandó élményekkel távoztunk. Jövőre is eljövünk!
Köszönjük, István!
H.L.
