1991 óta Csillaghegyen 
Az autópályán egy ellentétes irányba közlekedő részeg autós keltett némi riadalmat, aki a bábolnai lehajtótól Tatabányáig követte el ámokfutását, forgalommal szemben, a belső sávban.( A híradásokból azóta kiderült, hogy szerencsére személyi sérülés nélkül. Mellettünk Komárom magasságában suhant el, ám a minket éppen előző olasz furgonosnak, és kiváló sofőrünknek, Palinak köszönhetően sértetlenül folytathattuk kalandos utunkat Ausztria felé.) A Pilinszki-Nagy Család férfi tagjai verseik felolvasásával sikeresen billentették helyre lelki egyensúlyunkat, és a közelgő hófödte hegycsúcsok látványa egyre jobb hangulatba hozott bennünket. 10 óra után érkeztünk és enyhe idő fogadott bennünket. Gyorsan kiosztottuk a síbérleteket, s 11.00 órakor már a síliften csücsülve állapítottuk meg, hogy ezért a látványért és tiszta levegőért érdemes hajnalban felkelnünk. Meglepően kevesen voltak, az összes pálya üzemelt, a sílifteknél szinte sorban állás nélkül juthattunk fel a hegytetőkre. A frissen hóágyúzott pályákon csak itt-ott bukkantak fel jégfoltok. De ki foglakozott ezzel? Hiszen a lábainkon az idei Head tesztlécek ékeskedtek. (Ezen a napon a Supershape Kers az elképesztő dinamikáját, a Peak 78 a sokoldalúságát bizonyította). A csákányos pályáknál Ági síoktató foglalkozott Zsuzsával és Nikivel. Nagy Pista és csapata szinte mindenhol felbukkant, ők aztán kihasználták ezt a gyönyörű napot. Bruszt Pistáékat nem láttuk sehol. Vajon síeltek egyáltalán? :-) Kiszomjazva-kiéhezve tértünk be kedvenc hütténkbe az utolsó csúszás előtt. Aztán a parkolóban jó volt látni a sok mosolygó arcú sporttársat, akik már a következő sítúránkról faggatóztak… Hazafelé a buszokon alvóversenyt rendeztünk, és 21.30-ra érkeztünk haza.
