„Kibírjuk mi azt, Pista?”- kérdeztük. „Naná, ne sápítozzatok, gyertek!”- szólt a verdikt, úgyhogy nem volt mit tenni, mentünk. J
És mennyire jól tettük! Június 4-én reggel kerékpárok fel a kocsik tetejére, aztán indulás Siófokra. A mi hatfős különítményünkön(István,Gábor,Ricsi, Márk, és a két Laci) kívül még vagy ötszázan indultak a 76 km-es távon. Tinédzsertől a nyugdíjasig, sokféle kedves arccal lehetett találkozni. Ki mountain bike-kal, ki versenybringával, de talán a legtöbben cross trecking kerékpárral érkeztek. Siófoktól Szántódig még masszívan együtt haladt a mezőny, de a kompátkelés után, Tihanytól Füredig már jól látszódott, hogy valakit a könnyed nyár eleji kerékpáros élményszerzés, másokat pedig a teljesítményorientáltság öröme hajtott. Széthúzódott a mezőny, de az élmény közös volt! Csodálatos ilyenkor a Balaton. Csopak- Alsóörs- Almádi. Húú, itt már éreztük, hogy több vizet és csokit kellett volna „csomagolni”. Aztán Fűzfő és Kenese után jött az igazi rémálom; az akarattyai emelkedő. Nem volt mese, menni kellett. Balatonvilágosról és Aligáról valami elképesztően gyönyörű balatoni látkép tárult elénk, ez még a kínkeservek közepette is üdítőleg hatott.
Fáradtan, de sikeresen, jó időeredménnyel érkeztünk Siófokra, a célba, ahol kiváló ételekkel-italokkal, és fellépő zenészekkel vártak a szervezők. Jó érzés volt hátradőlni, és elkönyvelni a tényt : Megcsináltuk! Megmártóztunk a Balatonban, aztán megfogadtuk, hogy jövőre is eljövünk a Tour de Pelso-ra!
Reméljük, jövőre Te is velünk tartasz!
H.L.
