1991 óta Csillaghegyen 
Történt ugyanis, hogy az egyik buszunk (a legmodernebb) generátora meghibásodott, így az köszönte szépen, de nem akart elindulni. Az utasok morgolódtak, a türelmetlenség jogosan egyre csak fokozódott. És itt jönnek a képbe a BARÁTOK, akik önfeláldozó magatartásuk nélkül, még most is ott állnánk a Batthyány téren. Balu barátunk jóvoltából a Föld alól elővarázsolt Baluswim buszok beállítását , Szczuka Levi és Detti a kiszorult utasok saját autós elszállítását, és a helyüket az elromlott buszon fagyoskodóknak önként átadók hősies tettét a Rokon Baráti kÖr Nagy Könyve mostantól a legszebb pillanatok egyikeként őrzi. És elnézést még egyszer Utasainktól az 1 órás késésért! A magas hegyekhez közeledvén, ezúttal egy kedves-új baráti kör Tag, Niki olvasta fel pályázatra beküldött versikéjét.
A pálya fenséges volt! Érkezésünk előtt pár nappal friss hó is hullott a hegyoldalra. A felvonóknál ismételten, a szokásostól eltérően jóval gyengébb sorok álltak. A négyüléses Stuhleckbahn tetejénél lévő Friedrichhütténél kiváló osztrák élő zenével édesgették közelebb a harapnivaló után nézelődőket.
Ez alkalommal Atomic és Head síléceket teszteltünk. Nagy Pista a Head Supershape Kers-t, Csiszár Feri az Atomic csodalécet, a D2-t dícsérte.
Hazafelé pedig már „hűlt helyét” láttuk a reggeli káosznak. Niki még egyszer szavalt, aztán a hegyi levegő+egész napos mozgás utáni legkellemesebb és legcsendesebb elfoglaltság következhetett, az össznépi alvás. Negyed 10-re kanyarodott be a buszunk a Batyira.
