A 2018-as év őszének enyhe, de inkább nyárias időjárása kisebb hómennyiséggel kecsegtetett, ám bízva az örök hó birodalmának hómegtartó képességében, és érezve magunkon az október végére egyre fokozódó síelési és snowboardozási vágyat, ugyanolyan kedvvel vártuk gleccsersíelésünk kezdetét.
A túra utasainak összetétele ismét a Csernussi-Dús-Kazár-Minya-Simon-Rokon Sport dolgozói tengelyre épült, és megint remek hangulatú társaság jött össze.
Buszvezetőnk immáron harmadik alkalommal is az a Rohonczi Józsi volt, aki méltó utódjává vált buszos utazásaink történetének legkiválóbb pilótájának, a néhány évvel ezelőtt elhunyt Bartos Attila barátunknak.
18.00 órára, még világosban érkeztünk finkenbergi szállásunkra, és 20.00 órakor már össze is verődött a társaság a 8-as apartmanban a szokásos első esti közös vacsorára. Visszatért a menübe a csillaghegyi Atlasz kifőzde Tomi által készítet remek töltött káposztája, melyet szokásos módon leginkább az 56 km hosszúságú Ziller folyó vizének felhasználásával készült Zillertal Bier-el öblítettünk le.
A mögöttünk lévő több mint 10 órás út aztán egész korán, 22.00 után nem sokkal ágyba parancsolt bennünket, és másnap reggel már 8.00 órakor, kipihenten sorakoztunk a ház előtt, és rajtra készen vártuk a téli szezon első sízős-snowboardos napját.
És az ám a gyönyörű nap, amikor buszunk már a Ziller völgyben, hatalmas hegyek szorításában a Tux-i Alpok leghátsó állomására, Hintertux felé tart. Gigantikus méretű hegyek, rendezett portálok, legelésző tehenek, és csodás táj mindenütt. Elkezded érezni magadon a "bevetés" előtti izgalmat, hiszen hamarosan 3000 méteres magasságban fogod élvezni a testnek és szellemnek kimagasló élményt nyújtó, de sosem kockázatmentes hegyi kalandot.
Mert ugye a 2500-3200 méter közötti sportolás igazi kihívás a szervezetnek, a levegő kisebb oxigéntartalma, és a gleccserpálya keménysége friss hó hiányában bizony gyorsabban fárasztja a sielő-snowboardos lábakat. Ugyan a 2018-as év a hintertuxi utazásaink történetének legjegesebb síeléseként marad meg emlékezetünkben, rögtön eszünkbe fog jutni, hogy a jóval csekélyebb tömeg, és az így elmaradt síliftekhez való sorbanállás következtében az átlagosnál sokkal többet tudtunk sportolni.
És micsoda napsütésben tehettük ezt! A három nap alatt voltak kemény, jéggel borított pályarészek, ahol elkélt a jól megválasztott síléc és az erős kondíció. Nagy kedvvel tesztelgettük az idei év Head, Elan, Atomic síléceket. Lányok körében népszerű volt a Head Absolute Joy-a, és az Elan Insomniája, a fiúk között pedig nagy sikert aratott a Head legújabb V Shape 10-ese, az Elan Arrowja és az Amphibio sorozatának tagjai.
Snowboardosaink, Hanna és Ádám a jeges pályakörülmények ellenére is kitartóan tesztelgették a Capita és Burton deszkáit, noha ilyen viszonyok között boarddal talán még kockázatosabb és jobban résen kell lenni, mint léccel a lábakon. Voltak a gleccserpályának olyan jégtömb részei, ahol jobban jártál, ha csak engedted magad sodródni, és közben egyensúlyoztál.
Pályaügyileg nem is voltak jó kilátásaink a harmadik napi amatőr sí-és snowboard versenyre. A szervezők át is helyezték a helyszínt az Olperer hegy lábához, ráadásul a verseny rajtjának időpontját is többször megváltoztatták. Ennek ellenére kellemes vonalvezetésű, könnyen síelhető pályát tűztek ki.
Ugyan elhatároztam, hogy csapatunk minden tagját eljuttatom valahogy a rajthoz, ám az odavezető síút jegekkel nehezített szakaszai keresztülhúzták a számításomat. Fejet kellett hajtanom Anikó és Gabi józan ítélőképessége előtt, és inkább felhagytam a "törik, ha szakad ott kell lennetek" megközelítésemmel, és elengedtem őket az élvezhetőbb pályákra. A megváltozott körülmények miatt sajnos le kellett mondanunk Gergő, Laci, és Peti részvételéről is.
Ott volt viszont a mezőnyben Kazár Gabi, aki a legáldatlanabb jeges pályarészeken átverekedve magát eljutott a versenypályáig, ahol sok év után végre odaállhatott az indítókapuhoz, és kiváló sportemberhez méltóan teljesítette is feladatát.
A kisebb rajtlétszám és a keményebb talaj okán a kapuk mellett ezúttal nem alakultak ki "kádak", így csapatunk többi tagja felhőtlenül szlalomozott a lejtőn. Na jó, talán csak az utolsó kapu volt egy kissé rossz irányban elhelyezve, de legalább segített lelassulni a cél előtt.:-)
Utolsó este pedig már a megszokott eredményhirdetős bulin vettünk részt, ahol minden versenyen résztvevő síelő és deszkás kapott valami kis ajándékot, vagy ha dobogós helyezést ért el, érmet. Csocsózás és táncolás közben, kisebb nagyobb izomlázzal a lábunkban már a mögöttünk hagyott nagyszerű négy nap tapasztalatain merenghettünk.
Jövőre is visszatérünk!
HL
