Ilyentájt ugyanis a magyar és szlovák sízőkön kívül az osztrákok is nagy létszámban fordulnak meg a Semmering-hágó környékén.(A legtöbb osztrák iskolában februárban tartják a síszünetet.) Nemcsak a lifteknél való sorban állás, de a sípályák sűrűbb forgalma is feszélyeztetheti túránk résztvevőinek örömét. Várakozásunkat fokozta a rendkívüli érdeklődés buszos kirándulásunk iránt; nemcsak Budapestről, hanem vidéki városainkból; Esztergomból, Szegedről, Kecskemétről is jelezték, hogy örömmel tartanának velünk egy kellemes vasárnapi kikapcsolódásra. Szépen össze is gyűltünk, vasárnap reggel a Batthyány tér csak úgy hemzsegett a kezükben nagy táskát cipelő sportbarátainktól. Buszkaravánunkkal 10 óra után érkeztünk a stuhleck-i parkolóba. Nyoma sem volt zsúfoltságnak; kiosztottuk a bérleteket, és 11 órakor már a pályák állapotát elemeztük.
És de jól éreztük magunkat! Kevesebben voltak a pályákon, így aztán jobban „elengedhettük” léceinket. A lejtők legalján vizesebb volt a hó, de ez egyáltalán nem zavart bennünket. Pláne, hogy most kevésbé „veszett el” a Rokon Baráti Kör, sokszor összetalálkoztunk kedves arcokkal. Végre láthattuk síelni Képes Magdit és Fazekas Juditot, a „kiskutyás” hütténél mellettünk süvített el Kátai Márti és Bruszt Pista, aztán láttuk Juhász Pistát, amint a jövő évi Atomic ST-t teszteli. Sikerült lencsevégre kapni Horváth Szilviéket, valamint Nagy Gergő és csapatát. Lengyel Zolit a Promibahn veszedelmes letörésénél „kaptuk” el. Egész nap testközelből érezhettük a hójelentés.hu szerkesztő duójának társaságát. Gergő és Peti, sokoldalúságukat bizonyítva megmutatták, hogy a snowboard mellett síléccel is ragyogóan közlekednek a lejtőkön.
Aztán jöhetett a nap fénypontja; a 14.00 órára meghirdetett találkozóra egész szép kis társaság verődött össze a Promibahn aljánál, a hütténél. (Nem győztem a rendeléseket fölvenni.
Ez az egyik legkellemesebb időtöltés: együtt a csapat! Egyébként egyre jobban csinálják itt a Berner Würstel-t(baconos-sajtos virsli) és a forralt bort, a csapolt sör pedig állandó jó formát mutat. Ballon Pistával, Magyar Lacival és Nagy Pistával leegyeztettük a hirschenkogel-i utat. Összebarátkoztunk Dáviddal és Andrással, jót beszélgettünk, koccintottunk, aztán jöhetett még egy kis levezető mozgás.
Összességében parádés napot zártunk, sokan voltunk a buszokon, de az utastársaink fegyelmezettsége és kedvessége révén élményekkel telve és zökkenőmentesen zajlott le ez a vasárnapi túra is. Köszönet érte mindenkinek!
Hazafelé Szántó Andris szenzációs költeményét szavalta el ismét, amelyet már délelőtt is kirobbanó tapsvihar követett. És ez után még egy kis filmnézés is belefért, amely egészen kitartott a Batthyány térig, ahová 21.00 után érkeztünk meg.
H.L.
