1991 óta Csillaghegyen 
Eddigi legnépesebb csapatunkkal vágtunk neki a Tisza-tó körüli túrának. A már megszokott gárda mellé vállalkozó szellemű bátor lányok(Kati Dr, Anikó, Móni, Dóri, Nani) és honlapunk „üzemmérnöke”, Peti csatlakozott.
Egyszerre indult a 30,-65 és 134 km-es mezőny, Poroszlótól Tiszafüredig motoros felvezetéssel. Ekkor még hatalmas bolyt alkotva, együtt haladt a résztvevők többsége. Élményszámba ment hallgatni a hajtóművek és kerekek moraját, s együtt lélegezni a kerékpársport legelszántabb képviselőivel.
Tiszafüredet elhagyva aztán meglódultak csodagépeikkel a profik, nehézzé vált tartani velük a lépést. Ráadásul Sz.Laci és Márk is meglógott, s kezdett egyre erőteljesebben szétszakadozni a mezőny. Ilyenkor a kerékpáros magára marad, és jobban jár, ha igyekszik alkalmazkodni a körülményekhez. Szembe fúj veled a szél, sajog a popód, a kezed zsibbad. De menni kell! És mész is. Itt aztán lehet gyakorolni az István által is gyakran emlegetett szélárnyékban való tekerést. Sajátságos szubkultúrája ez az országúti bringázásnak; a kapni és adni tudás képességének ragyogó próbatétele. Könnyebb a haladás, ha előtted „elszívják” az ellenállást, de eljön az idő, hogy neked kell vezetni a sort. És akkor nincs mese, menned kell, mert így tisztességes a játék.
Kiskörét elhagyva a gáton haladva mind elérhetőbb közelségbe került a Tisza-tó mélykék vize, és varázslatos világa. A dús növényzet közül ki-ki kandikált egy szárcsa, szürke gém és sirály kíváncsiskodó alakja. Fogytak a kilométerek, és már nem volt sok hátra.
A part mellett felsorakozó jó néhány érdeklődő néző biztatása mellett érkeztünk célba, a poroszlói versenyközpontba. Természetesen kiszomjazva-kifáradva, ám büszkén, hiszen ragyogóan helytálltunk. Aktív, sportos kikapcsolódás volt ez a javából; jól esett utána a nagy adag gulyáslevest kanalazva a túrát értékelni.
Idei kerékpáros túra-és versenyidőszakunk véget ért. Ígérjük jövőre is részt veszünk hasonló megmérettetésekben, ahová további lelkes sportbarát jelentkezését várjuk!
H.L.
